A Hegyköz
Településünk történetének felvázolása elválaszthatatlan földrajzi helyzetétől, a Hegyköztől, hisz Pálháza a B-A-Z megyében fekvő hegyközi medence egyik meghatározó települése. Az borsod-abaúj-zempléni Hegyköz Magyarország legészakibb tája, a Zempléni-hegység északi-északkeleti oldalán, a hegység területének, mintegy negyedét foglalja el (252 km2). A Hegyköz elnevezés viszonylag későn a XIX. Század elején tűnt fel az abaúji Református Egyházmegye, vizitációs jegyzőkönyvében, de a hegyközi tájegység megnevezéseként 1769-es feljegyzéssel is találkozhatunk.
Az I. világháborút követően a Pálházától keletre fekvő területekre is kiterjesztették a név érvényességét. Az újabb néprajzi szakirodalom, de a vidék lakossága is ezt a tágabb elnevezést használja. Ide számítják a Füzérradványtól délre eső, keletre lejtő és a Ronyva völgye felé nyitott, enyhén dombos síkság, Sátoraljaújhely és a szlovák határ között fekvő községeit (Vilyvitány, Mikóháza, Felsőregmec, Alsóregmec, Széphalom és Rudabányácska).
A Hegyköz települései a patakvölgyekben épültek, és az apró-, illetve törpefalvak kategóriájába tartoznak: az ezer fős lélekszámot csak Pálháza, Hollóháza, Füzér és Füzérradvány éri el.
Pálháza a hegyközi medence közepén, a Bísó-patak mentén, a Kánya-hegy lábánál, az utak elágazásánál települt.
